Stockhausen: Sternklang (Budapest)
Éjjel egy parkban, egymástól távol, öt csoportnyi zenész játszik a szabad ég alatt, játékuk forrása a csillagok különböző állása – ez Karlheinz Stockhausen német zeneszerző elképzelése 1971-ben írt, Sternklang című művéről. Ezt a koncepciót álmodta újra a Magyar Zene Háza tereire a MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar a magyarországi ősbemutatóra. A vizuálisan is megjelenített csillagképek, mint a Nagygöncöl, az Oroszlán, a Vízöntő vagy a Szűz határozzák meg a kompozíciót: a csillagokat kottaként olvasva a zeneszerző ezekből ritmusokat, hangszíneket és dallamokat írt, amelyek befolyásolják a zenészek együttjátékát és egymással való kapcsolatát is. Az együttesek között “hangfutárok” és “fáklyavivők” (táncosok) hozzák-viszik a hangokat. Az eredmény egy mesebeli hangvilágban tett utazáshoz hasonló, ahol az előadó, a közönség és a környezet határai elmosódnak, és átlépik a hagyományos koncerttér fogalmát. A közel háromórás, minden érzékszervet lekötő élmény ideje alatt a csillagleső közönség szabadon váltogathatja, hogyan lakja be ezt sokdimenziós élményteret, az együttesek közti sétától a székekből való szemlélésig.